Szabó-Lencz Péter (Petyka) az alkotásról
Mit jelent számomra a karácsony, az Advent?
Elcsendesedés, befelé fordulás, család, szeretet és meghittség.
Emlékszem a hideg, de kristálytiszta téli napokra, amikor királykék volt az ég, vastag hó fedte az utcákat, és a szikrázó napsütésben a jégcsapokról lehulló olvadt víz halk kopogása hallatszott a horganyzott lemezen.
Apám már kora délelőtt a fenyőfa törzsét faragta a teraszon, hogy az beleférjen a kovácsoltvas tartóláb szorításába. Nővéremmel együtt, így hárman díszítettük fel a fát. A füzéren egy égő mindig ki volt égve, Apám ilyenkor szentségelt.
Anyám közben a konyhában főzött-sütött, szinte egész nap.
Zenét hallgattunk, filmet néztünk délután. Olykor síugrást. Díszes, ünnepi teríték volt, gyertyafényes vacsora. Anyám kitett magáért. Vacsora után ajándékoztunk. Éjszaka még kisurrantam, hogy találkozzak a barátommal, aki három házzal lakott feljebb. A térdemig ért a hó. Aztán éjféli misére mentünk.
Így telt Karácsony ünnepe és a Szenteste fiatalkoromban. Izgatott voltam egész nap, mert ez volt számomra az év legmeghittebb eseménye, és olyan varázslatos volt, amely felért egy csodával.
Ezen emlék-töredékekből hoztam létre alkotásomat, amely formák és az általam kidolgozott egyedi színreceptúrák kompozícióján keresztül testesül meg absztrakt, tehát elvont formában.
