Nemes Anita az alkotásról

Nekem a karácsony mindig egy tevékeny év záróünnepének a kapuja, ami aztán az újévvel és a nyugis, pihenős januárral folytatódik. Mióta grafikusként ténykedek, minden évben készítettem képeslapot a barátaimnak és a megrendelőimnek, így ez a felkérés és maga az alkotás, méltó megünneplése az eltelt 10 évemnek.

Szeretek hétköznapi meséket mesélni a képeimmel. Ez egy városi karácsony, nem a hóval beszórt, rénszarvasos illúzió. Banális, ugyanakkor szórakoztató, ahogy a feldíszített forgatagban idegesen rohangálunk a tárgyakért a szeretet ünnepére készülve. De a jelenleg körülöttünk zajló események tükrében, azt gondolom, hogy becsüljük meg az elmúlt évek jóléttel mit kezdeni nem tudó őrületét, mert hát ki tudja, jövőre mit hoz a Jézuska? 

Szeretem amikor előveszem a régi karácsonyfadíszeket, mert szinte mindegyikhez kapcsolok valakit vagy valamilyen emléket. Szeretem készíteni a kacsát, paszírozni a halat, megvenni a bejglit és leszaladni tejfölért a kiürült boltba 24-én. Van egy pár óra a szenteste előtt, amikor üresek az utcák, csönd van, autó sincs már egy szál se, mert mindenki otthon főz vagy csomagol és valami különleges van a levegőben. Én ezeket az apróságokat szeretem.

Nemes Anita

Városi alkotó vagyok, engem többnyire a Budapest témájú képeimről lehet ismerni.

Azon kívül, hogy munkáimon látszik, hogy nagy rajongója vagyok az építészetnek, az épületek közt zajló élet érdekel, a nyüzsgés és az emberek. Általában változatos témakörök sorozataiban gondolkozom, a külvilágból inspirálódom, helyszíneket és történeteket látok, miközben gyűjtögetem az ötleteket. Van, hogy az ötlet már rég a fejemben van és ekkor sodródik elém egy feladat az adott témában, legyen az tervezőgrafika, illusztráció vagy önálló művészeti alkotás.

A fomája más és más lehet, de mégis ugyanaz: számomra a legfontosabb, átadni a hangulatokat, egy nagy rendszerezett tablóban, tisztán, informatívan, de mindenekfelett játékosan.